Történelmi aszály sújtja Magyarországot. Apadnak tavaink és folyóink. Kiszáradnak patakjaink. Egyre mélyebbre húzódik a talaj nedvessége. Romlik termőföldjeink állapota, egyre bizonytalanabb a mezőgazdaság jövője. Nem egyetlen rendkívüli nyárról beszélünk. Olyan korszakba léptünk, amelyben a szélsőséges időjárás, a hosszú száraz időszakok és a hirtelen lezúduló csapadék egyre gyakoribbá válik.
Mégsem reménytelen a helyzet. Magyarország nem sivatag. Még mindig vannak forrásaink, patakjaink, erdeink, termőtalajunk, tudásunk. És mindenekelőtt vannak embereink! A Föld egészét érintő klímaváltozást megváltoztatni nem tudjuk. De arról dönthetünk, hogy képesek vagyunk-e úgy átalakítani a tájat, hogy a lehulló csapadék minél nagyobb részét megtartsuk, visszavezessük a vizet a földbe, és ismét életet vigyünk a kiszáradó vidékekre. Nem kell a nulláról kezdenünk. A világ számos pontján már sikerült.
Kína
Több évtizedes munkával 66 milliárd fát ültetett és megállította a Góbi-sivatag terjeszkedését.
Izrael
A vízgazdálkodás és tájhasználat új módszereivel termővé és élhetővé tette a sivatagot.
Szaúd-Arábia
10 milliárd fa elültetésébe és 74 millió hektár tájrehabilitációjába fogott.
Ahol van víz, ott van fa.
Ahol van fa, ott van erdő.
Ahol van erdő, ott él a víz.
Ahol van víz és erdő, ott van Élet.
Most rajtunk a sor. Nekünk kell megtennünk ugyanezt! A vízmegtartás nem egyetlen ágazat feladata. Nem oldhatja meg egyetlen minisztérium vagy civil szervezet sem. Csak együtt: állam, önkormányzatok, gazdák, szakemberek, civilek és helyi közösségek összefogása révén tarthatjuk a vizet a tájban. Ehhez országos hálózatra és jelzőrendszerre van szükség.
Őseink egykor hazát szereztek itt a Kárpát-medencében. Nekünk most az a feladatunk, hogy megőrizzük és újra élhetővé tegyük ezt a tájat. Legyen ez a mi nemzedékünk történelmi vállalkozása.
